Helló

Tartozom egy bocsánatkéréssel mind attól az 5 embertől, aki már várta, hogy írjak Londonról.

Pénteken lesz kereken 4 hónapja, hogy kint vagyunk, és hát ideje volt. Decemberben ott hagytam abba, hogy kijöttem, és elkezdtem dolgozni. Úgy terveztem, hogy azonnal folytatom az írást, és folyamatosan beszámolok az eseményekről, amit részletekben meg is teszek a twitteren, de itt nem folytattam.

Igazából azért nem, mert nem akartam hazudni. De panaszkodni se, ezt én választottam, nagyon akartam, és tudtam, hogy nehéz lesz. Tényleg nagyon nehéz, de teljesen más, mint amit képzeltem.
Igazából elrontottuk, túl későn jöttünk ki. Legalább 1 hónappal korábban kellett volna, akkor tudtunk volna elég pénzt gyűjteni, és átvészelni a téli leállást. Így mire talpra álltunk volna én elvesztettem a folyamatos munkám, és utána sokáig gondok voltak. Február közepéig nem volt biztos, hogy kint tudunk maradni, mert nem volt elég munka, és bizonytalan volt  a helyzetünk. Úgy vészeltük át. Vikiék, akik már másfél éve kint vannak mindenben segítettek,és a mai napig segítenek. Talán sose tudom neki ezt a sok törődést meghálálni, de egy jó ideig még biztos nem.

Nagyon sokat számított a baráti támogatás is, az a pár ember twitteren, akit barátomnak tekintek, és segítettek elvonni a figyelmem attól, hogy pánikban vagyok, és gáz van.

A legnagyobb lökést egy megkésett karácsonyi ajándék jelentette. Épp akkor rúgtak ki, és reggel Karesz egy levelet hozott fel. Benne egy nyaklánccal, és egy levéllel. Igazából ott döntöttem el, hogy én ezt az egészet végig csinálom, mert vannak akik bíznak bennem, és hiszik menni fog. Sose sírtam még levél olvasás közben addig.


A következő 2 hónap rettenetes nehéz volt, de támogattuk egymást, és ha belefáradtam elővettem Mari levelét, hogy tudatosítsam, hogy én ezt miért is csinálom.
Aztán a helyzet kezdett javulni, aztán hirtelen 3 hete valahogy mellénk szegődött a szerencse, és a dolgok kezdtek egyre jobban menni.
Persze most se tökéletes minden, de én ezt nem is várom. A lényeg, hogy a dolgok javulnak, van kilátásunk.

És ha annyira nehéz volt minek maradtam? Szerintem nekem jelenleg otthon nincs jövőm. És imádom ezt a várost minden pillanatban, szép és lehetőséggel teli.
És itt ha csóró vagy azt jelenti, hogy az olcsóbb Kitkatet veszed meg, vagy csak a leárazott H&M kabátot.

Csók: Mona

Ps: http://fromwembleywithlove.tumblr.com/

Szóval most kemény BSG újranézés van. De pánik uralkodott el, mert már csak 14 rész van nálam. A maradék otthon maradt a külsöviny eredeti gyári lemezeken, és az öcsém bejelentette, hogy jövőhét kedden mégse jön vissza Londonba*. A jelenlegi lakásban pedig épp letöltés stop van. Szóval kb 2 nap és nem lesz több BSG részem. Remélem a második évad végén egy óriási giga cliffhanger van, hogy teljesen megőrüljek.

Egyébként valaki elmagyarázhatná, hogy mi a sorrendje a 4 évadnak, websorozatoknak, és 2 extra filmnek.  Vagyis, hogy a websorozatok hova illenek bele. Nem merek utána olvasni, mert elég sok a spoiler.

*A családi szappanopera olyan szinten mély és furmányos, hogy én magam se tudom követni. Majd erről egy másik bejegyzést írok talán egyszer.

Van valaki, aki rajtam kívül hallgatja az Időfutárt? Ez az új “Ifjúsági rádiójáték-sorozat minden hétköznap este fél 8-tól a Kossuth Rádióban”.

De mivel rendesek,és végre a fejlődés elérte ezt az országot is, minden részt felraknak, és a fb-ról meghallgatható.

10 percesek, és próbál fiatalos lenni, ami többnyire sikerül is. Szerintem a karakterek lehetnének idősebbek is, mert a hangok alapján 16-17 évesre tippeltem volna, de csak 12. És hát a 16 évesek egyébként is érdekesebbek. De ígérgetnek benne időutazást, meg fantasyt, és a karakterek elég aranyosak. A nagyon bio, kristályokkal és gyógyteával felszerelt anyuka kellően idegesítő. A vendéghangok meg profik.

Eddig 7 rész van kint, tessék önálló döntést hozni :
1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

Persze lehet, hogy az egész nem is annyira jó, csak én szomjazom mostanában magyar dolgokra, de ebben az esetben lehet nekem több/jobb magyar műsort, podcastot ajánlani. Meg egyébként is, sose lehet tudni.